Egy láyn pöttyet szánalmas élete :)

I will always love you...

Első csók

 

     

 

     Egy dolog miatt kicsit megharagudtam rá:

- Jó reggelt mindenkinek!- kiáltása úgy megy át az emberen, mint vajon a kés. Az a szerencse, hogy nem hallotta meg az egész ház.

- Mennyi az idő?- kérdeztem bágyadt szemekkel. Rám mosolygott, oldalra biccentette a fejét és így felelt:

- Reggel hat óra!- a hangjából, az arcvonásaiból és az öltözetéből arra következtetem, hogy valamire készül.

- Ha éhes vagy akkor találsz vért a hűtőbe!- visszazuhantam az ágyba alvásra készen.

- Hol a hűtő?- kérdezte kicsi összezavarodva.

- A konyhába!- megőrjít! - Általában ott szokták tartani!

- Még egy kérdés! Hol a konyha?- na ne már! Egy kiképzett vámpír nem képes megtalálni egy konyhát.

- Le a lépcsőn,balra,egyenesen,jobbra. Most már légyszi, hagyj aludni.-lement és szerintem megtalálta. Jasper végig figyelte a beszélgetést, és amikor Alice elment odaült az ágyam szélére. Felültem és a szemébe néztem. Megfogta a kezem, közelebb hajolt és ajka gyöngéden megérintette az enyémet. Meglett az első csókunk. Szédülés fogott el. Elmosolyodott azon, hogy kipirultam. Alice lépett be a szobámba. Jazzel egymásra kacsintottak és rájöttem,hogy ezt együtt tervezték el. Összeállt a kép a hadműveletről. Alice felébreszt és kimegy a szobából amikor visszajön Alice akkor mind a ketten úgy tesznek mintha nem történt volna semmi. - Ti ezt együtt terveltétek ki, igaz?

- Igen.- válaszolta Jasper Alice helyett is. Tudtam! Vére igazam van valamiben.

- Van egy rossz hírem! Edward hamarosan jön. Vagy menekülünk, vagy megvárjuk itt, és ha kell védekezünk. - először azt hittem, hogy csak viccel ,de a végén nem nevette el magát és halálkomoly arca megmerevedett.

Edwardtól azért tartottunk ennyire, mert eléggé gonosz és ,mert engem akar bármi áron. Azért pályázik rám elsősorban, mert ha én meghalok vagy vámpír leszek az Jaspernek iszonyú nagy fájdalom less és az is elképzelhető róla, hogy ezért öngyilkos lesz. Másodlagosan meg azért van ez az egész, mert kb. 6 éve dobtam. Szóval ez az egész az értem folyó csataszerűség. Jó sok bonyodalmat tudok okozni!

Kint az erdőben kéne megtartani ezt a találkát, nehogy Sisinek baja legyen. Ez azért fura tőlem: aggódok érte.

Megvan mit kell tennem! Egyedül kimegyek az erdőbe és vagy beszélek Edwarddal vagy, ha nagyon muszáj, küzdök is. Akkor max nekem lesz bajom és másnak nem. Csak gyorsan kell csinálnom, mert Jasper egy idő után rájön, hogy hol vagyok és elkezd védeni. Az viszont gond lesz mivel Edward hamarabb kifilézi őt, mint engem, azt pedig nem akarom.

Öt perc és itt lesz, úgyhogy gyorsan kell cselekednem.

Kiszaladtam az ajtón és alaposan körülnéztem. - Edwardnak nyoma sem volt. - Egyelőre még nyugi volt. Merre menjek, hogy a legmesszebb kerüljek innen. Északról jön. Akkor én,  mondjuk, megyek Keletnek. Valószínűleg megérzi majd a szagom és követ, hisz én vagyok most a főcélpont. Vagy ha mást szemel ki trófeának azt úgy is meghallom és a lehető leggyorsabban az illető mellé kerülök.

Nos, itt vagyok:8 km-re nyugat irányába. Hamarosan ideér és reménykedek, hogy csak beszélni akar nem pedig valami őrültségre készül. Mondjuk, mit várok tőle, aki az eszement normálatlanságok nagy mestere.

- Rég találkoztunk,Edward!-kezdtem bele a beszélgetésbe, ami remélem nem fog elfajulni.

- Igaz, bár talán te láttál!- a kis izé. A gondolataimban kurkászik.

Az mondjuk igaz, hogy volt róla látomásom és álmodtam is róla,de arra nem vagyok képes, hogy rájöjjek, vajon mit akar.

-       Mit akarsz tőlem?- kérdeztem mérgesen, mert nem akartam a végtelenségig vele

lenni.

- Az életed. - felelte hetykén, mintha nem is lenne olyan nehéz ez az egész. Gonoszan vigyorgott rám.

- Azt ám nem olyan könnyű megszerezni!- hogy fair legyek, nem változtam át. Viszonoztam a gonosz vigyort, de az ő szemébe nem mertem belenézni. Jasp vonzerejét már magamban le tudtam nullázni, hogy ne hasson rám. Edwardét viszont még nem volt időm megszokni így vele egy iciri-picirit jobban kell vigyáznom. Az ő ereje mindent felülmúlik. Ő a földre teremtett csoda. Másabb, mint a többi vámpír.

- Ha az életemet akarod, akkor győzz le és megkapod,de ha nem akkor az én feltételemnek kell majd engedelmeskedsz. - magamat is megleptem, hogy így tudok alkudozni.

- Mik a feltételeid?- kérdezte csodálkozva, mert őt is megdöbbentettem.

- Majd kitalálom! Kezdjük végre. - elindult a küzdelem.

Egyből a torkomat támadta. Sikeresen megragadtam a nyakát és földhöz vágtam. Aztán megpróbálkozott a karommal,de egy finom mozdulattal ellöktem. Ezt nevezik gyorsnak? Inkább csiga, minthogy puma!

Meg akarta támadni a lábam,de visszalöktem úgy, hogy a hátára esett, ami nekem kapóra jött. Villámgyorsan mellette temettem, de nem voltam képes megölni. Nem volt szívem széttépni és elégetni.

-       Nyertem! Az a feltételem, hogy… Még sincs! Na, pá!- átváltoztam és ott se voltam már. Ő utánam nézett és látni lehetett a szemében a szerelmet és a gyűlöletet egy kis fintorral.